Plébániai könyvtárunk kifejezetten vallási, hitéleti, egyházi könyvekre szakosodott, hogy az érdeklődőket segítse. Lehetőség van helyben olvasásra és kölcsönzésre egyaránt. A nyitva tartási idő kedd 16.00-17.30 között.
Április 16-17-én tartotta közös lelkigyakorlatát a bérmálkozásra készülő középiskolás csoport. A gyakorlatot Imre atya és Erika nővér vezette.
Kora este érkeztünk meg Szentmihályra, ahol a sokak számára jól ismert kedves helyi plébános fogadott minket: Attila atya.
Miután mindenki kényelmesen elrendezkedett, Erika jóvoltából készítettünk egy saját kis „szentélyt”- amely körül sokat beszélgettünk, imádkoztunk, énekeltünk - az étkezőként is funkcionáló társalgó helyiségben.
Az esti mise a kissé talán szokatlan templomban volt. Imre atya megindító, és elgondolkodtató prédikációt tartott, köszönet érte! Különleges volt számunkra, hogy rajtunk kívül mindössze néhány helybéli vett részt a szertartáson, ami a kis létszám következtében nagyon bensőséges légkörű lett.
A mise után előkészítettük a vacsorát. Mindenki hozzátett valamit. Lelkes kis csoportunk egyik fele a konyhában tevékenykedett, míg a többiek a terítéssel foglalatoskodtak. Étkezés előtt és után egy nagyon szép székely asztali áldást mondtunk. Vacsora után zsoltárokat énekeltünk, és felolvastunk egy elmélkedésből, ami témául szolgált az este hátralévő felében.
Komolyságunk egyből elillant, mikor kártyapartira került a sor. Másnap együtt készítettük a reggelit.
A második nap egyik legfontosabb mozzanata valószínűleg mindenkinek az a képletes történet a bizalomról, melynek mondanivalója röviden ennyi: halld meg Krisztus hívó szavát, fogadd el a feléd nyújtott kezet és merd követni, még akkor is, ha a jövőd bizonytalannak tűnik.
A történet elolvasása után mindenki elvonult egy órácskára, hogy csöndben elmélkedjen a hallottakon. Őszintén szólva, először többen megijedtünk, hogy 1 órán át ugyan mit tudunk csinálni? De aztán rájöttünk, hogy nagyon is hasznos volt a csönd. Szerintem mindenkinek sikerült „befelé” figyelnie, és eltölteni egy órát Jézus táraságában.
Nagy öröm volt, hogy együtt és mégis külön-külön tapasztalhattuk a Szentlélek szeretetét, és sok dologra jöttünk így rá.
Mielőtt részt vettünk volna a lelkigyakorlatunk végét jelentő Szentmisén, kis papírokra felírtuk tapasztalatainkat: néhány szót, amely összefoglalja, hogy kit mi ragadott meg, mit fog a szívében haza vinni ebből a hétvégéből. A pozitív élményeket sárga lapocskákra írtuk, melyek a napsugarakat szimbolizálták, azok a gondolatok, amelyek kissé borongóssá tették az együtt töltött időt, felhő formájú kék lapokra kerültek. Leginkább azt sajnáltuk, hogy ilyen rövid volt, és hogy néhányan nem tudtak velünk tartani. Nekik természetesen igyekszünk átadni a megtapasztaltakat.J
Ezek után átmentünk a templomba, hogy egy szintén rendhagyó szentmisén vegyünk részt. Mindössze kis csoportunk volt jelen, de nem csak ezért tartottuk különlegesnek. Még előzőleg 4 fős csoportokban megírtuk saját hitvallásunkat, amiket el is imádkoztunk. Könyörgéseink rögtönzöttek voltak, amit éppen éreztünk, azt osztottuk meg egymással.
Összességében nagyon sokat tanultunk és mindannyian érettebbek és felkészültebbek lettünk az újabb szentség fogadására.
