Zarándoklat Budapestre |
Július első vasárnapján az egyházközség 50 tagja egy napos zarándoklatra indult a fővárosba. A buszon közös reggeli imát tartottunk Imre atya vezetésével, aki elmondta, hogy a nap folyamán templomból templomba fogunk menni, és élő kövekből épüljünk Isten templomává. Király József, az újszegedi egyházközség képviselő-testületének zarándoklatért felelős egyik tagja a feleségével nagyon szép és elgondolkodtató imádságot osztott meg velünk a zarándoklatról:„Aki rohan, azt az idő szorítja, A buszút jó hangulatban telt, a reggeli is közös volt, a hölgy résztvevők végig kínáltak a sok finomsággal mindenkit, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Az első templom, amit megtekinthettünk, és ahol szentmisén is részt vettünk, a Rózsfűzér királynéja templom. Nagy Károly atya és hívei szeretettel fogadtak minket már az ajtóban. A szentmisén az evangélium a 72 tanítvány kiválasztásáról szólt. Imre atya és Károly atya is mondott pár gondolatot a híveknek. „Mindnyájan tanítványok vagyunk, megszólítva érezhetjük magunkat, közös küldetést kaptunk /betegek gyógyítása, jó hírt és békét vinni).” A két egyházközség hívei közösen olvastak fel könyörgéseket. Az áldást követően Jyothy egy szép éneket tanított a templomban lévő híveknek. Károly atya bemutatta röviden a templomot, ami a domonkos rendé volt, és 95 éves. 1997-ben sajnos egy tűzvész következtében nagy károk keletkeztek a templomban, emiatt 12 évig zárva kellett tartani. A templom újra nyitva áll, és várja a híveket, az orgona és a freskók felújítása még folyamatban van. A hasonlóság a két egyházközség között, hogy mindkettő építkező közösség. Az ebéd előtt még megkínáltak bennünket a hívek egy kis pogácsával, közben kölcsönösen bemutattuk néhány csoportunk működését, programjait, evangelizációs tervünket. Az étteremben folytatódott az ismerkedés, majd a búcsút követően a Szent István Bazilika felé vettük az irányt. Mivel a tervezett időpontnál előbb érkeztünk, így volt még idő egyrészt csöndes imában elmélyedni a szentségi kápolnában, másrészt felmenni a kilátóba, ahonnan beláthattuk egész Budapestet. A plébános, Schnell György atya nagyon közvetlen stílusban mutatta be nekünk az Esztergomi Bazilika társszékesegyházának is nevezett Szent István Bazilikát. A főoltár előtt is imádkoztunk, és nekem nagyon tetszett, hogy a Szent Cecília kórus jelen lévő tagjai énekkel is szolgáltak. Lehetőségünk volt a Szent Jobb ereklyét megnézni és előtte imádkozni. Utunkat Budán folytattuk a Szent Gellért hegy oldalánál. A Sziklatemplomhoz 15 órakor érkeztünk, ahol már várt minket Szabolcs testvér, pálos rendi szerzetes. A Sziklatemplom két részből áll: A felső ősi barlang-képződményből (Szent Iván-barlang, majd utóbb Lourdes-i Barlang) és egy alsó, a hegy belsejében elhelyezkedő, mesterségesen kialakított sziklaüreg rendszerből. A Sziklatemplomban őrzik a pálosok egyik legértékesebb ereklyéjét, Remete Szent Pál lábszárcsontját. A Szent István teremben Ferencz Béla marosmenti születésű szobrász csodálatos alkotásait láthattuk. Az oltár előtti közös ima után elindultunk a Budavári Nagyboldogasszony, közismertebb nevén a Mátyás templomhoz. Az időjárásra nem lehetett panaszunk, napsütésben sétálhattunk fel a lépcsőkön hazánk nemzeti szentélyéhez. Ennél a templomnál is volt idegenvezetőnk, aki elmondta, hogy eredetét tekintve 700 éves, de ebben a formájában 130 éves a hivatalosan Szűz Mária templom, amit Koronázó Főtemplomnak is neveznek. Az egész kézzel van festve. A külső részen a restaurálás jelenleg is tart. A templomban megtalálható többek között Szent László fejereklyetartója, és egy XVIII. századi Szűz Mária fehér márvány szobor is. Kicsiny énekkarunk itt is dalra fakadt. Külön öröm volt számomra, hogy a Salve Regina énekbe még a jelen lévő olasz állampolgárok is bekapcsolódtak, együtt énekeltek velünk. Az utolsó látnivalónk a Magyar Szentek Temploma volt, ahol az Újvilág Patrónájának, a Guadalupei Szűz képének a másolatát őrzik. Királyné Etuska néni rövid ismertetője után szép élményekkel, kissé fáradtan, de szívünkben örömmel haza indultunk. Hálát adok Istennek, hogy elhívott erre a közösségépítőnek is mondható rövid, de annál tartalmasabb eseményre. Külön köszönet a szervezőknek, akik biztosították nekünk, hogy az egyes helyszíneken minél több mindent megtudhassunk, minél jobban megismerhessük a fővárosunk több híres templomának történetét. Remélem, hogy mielőbb lehetőségünk lesz újra egy ilyen tartalmas, vidám hangulatú zarándoklaton részt venni. Selmeczi Szilvia |