Pünkösdi zarándoklat Nyomtatás
Írta: Talló Éva   

A Ferences Világi Rend szegedi közössége 2017. június 2-5-ig buszos zarándok utat szervezett a csíksomlyói búcsúra.

Július 2-án reggel 4 órakor az Alsóvárosi Ferences Rendháztól indult a negyvenhat tagú zarándokcsoport a Kerekes házaspár vezetésével. Valamennyien készen álltunk az indulásra, hogy a búcsú adjon lelki tisztulást és megújulást mindannyiunknak.

A délelőtti órákban Nagyszalontára érkeztünk, Arany János szülőhelyére. A kétszáz évvel ezelőtt született nagy költőnkre emlékeztünk néhány ismert verse felidézésével. Nagy érdeklődéssel néztük meg a Csonka-tornyot, az Arany múzeumot és a református templomot. Jó érzés volt egy rövid időre a múltba visszatekinteni.

Ezután Nagyvárad következett. Mivel Szent László évében vagyunk, érthető, hogy királyunk nevét viselő klasszicizáló barokk stílusú bazilikába látogattunk el. A templom belső díszítése lenyűgöző, itt őrzik szent királyunk fogereklyéjét. Láthattuk többek között Szent László hermáját is. Tovább utazva Kolozsvárott rövid sétát tettünk. Megtekintettük Mátyás király monumentális szoborkompozícióját. El-mondhatjuk, hogy ez a több mint száz éves alkotás, a város egyik legszebb dísze. Imádkoztunk a Szent Mihály katedrálisban, amely a XIV. században épült, de ma is csodálatosan szép templom. Az aznapi uticélunk Csíkszentimre volt. Késő este érkeztünk meg ideiglenes szálláshelyünkre. Csoportonként mindannyian egy-egy kedves családnál otthonra leltünk.

Másnap kora reggel június 3-án, egyesek busszal, mások gyalogosan indultak a csíksomlyói szabadtéri szentmisére. A gyalogos zarándokok a csíkszentimrei keresztaljával vonultak a Kis- és Nagysomlyói helyek közötti nyeregbe. Akik elfáradtak, felülhettek a lovas kocsikra. A hömpölygő tömeg látványa még fokozta érzéseinket, ahogyan imádkozva és énekelve haladtunk a megadott helyre. Útközben szívünket ünneplőbe öltöztettük. A hegyen helyünket elfoglalva készen voltunk az el-mélyülésre, a lélekben történő megújulásra.

A szentmisét Miguel Maury Buendia nuncius, a Vatikán bukaresti nagykövete celebrálta és köszöntötte a zarándokokat.

Az ünnepi szónok Dr. Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt. Az idei búcsú mottója: „Tarts meg minket őseink szent hitében!ˇ” – hangzott el a szentmisében. A püspök atya prédikációjában a béke volt a központi üzenet. Arra kért minden magyar testvért, hogy kapaszkodjunk össze az imában, tudjunk őszintén megbocsátani egymásnak. Akarjunk összefogni nemzetünk és hazánk sorsának jobbra fordítása érdekében. Békét kell teremtenünk családjainkban, közösségünkben, országainkban. Hangsúlyozta, hogy a földi édes-anya mellett, van nekünk egy égi édesanyánk is, a Boldogságos Szűz Mária. Ő, minden időben haza várja gyermekeit. Mindig hű hozzánk, és megsegít bennünket, ha hozzá folyamodunk. Ide Csíksomlyóra most is a Szűzanya tiszteletére zarándokoltunk el, és Pünkösdkor az Istenbe vetett hitünk is erősödik.

A szentmise végén a nuncius atya Ferenc pápa áldását adta az összegyűlt zarándokokra. Kiemelte, hogy a Szűzanya a mi Pátrónánk, aki mindig gondot visel ránk.

A hegyről lefelé jövet többen megállapítottuk, hogy most többen voltunk itt a szentmisén , mint tavaly. Minden évben a határon túlról, a Kárpát medence magyar lakta vidékeiről, és a világ különböző részeiről is érkeznek nagy számban zarándok csoportok. A csíksomlyói búcsú mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált. Mondhatjuk, hogy a pünkösdszombati búcsú egyre inkább ökumenikussá válik: protestánsok, de más vallású emberek ezrei is részt vesznek rajta.

Június 4-én Csíkszentimrén vettünk rész a szentmisén. A Szentlélek kiáradásának ünnepén telített szívvel és lélekkel távoztunk az Isten házából. Délután városnézésre indultunk Csíkszeredára. Majd ezt követte a keresztút Csíksomlyón a Krisztus hágón a Szalvator kápolnáig. A Kegytemplomba többször betértünk, mert a Szűzanya kegyszobra közelében a lelkünk örömöt, boldogságot és nyugalmat talált. Ott mondtunk hálát és köszönetet mindazért a sok jóért, amit eddig kaptunk az életben és a vágyott kéréseinket eléje tártuk.

„Amíg élek remélek!” – ez volt Prohászka püspök jelmondata. Mi is e szerint élünk.

Június 5-én 6 órakor indultunk vissza Magyarországra. Útközben több helyen megáll-tunk. Egy kis történelmi visszatekintést végeztünk Székelyudvarhelyen. „Nagyjaink szoborcsoportja” előtt fejet hajtottunk. Farkaslakán Tamási Áron sírjához mentünk. Hazatalált, két csertölgy alatt nyugszik. „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” - írta Tamási Áron.

Korondon vásároltunk. Déva-várát messziről megcsodáltuk. Vajdahunyad – a várkastély igen csak pompás – a gótika és a reneszánsz jegyeit a falak magukon viselik.

Összegzésül:

Maradandó élményben részesített bennünket Erzsike és Laci. Ezért köszönet és hála, hogy gondunkat viselték. Zarándok társaink mind nagyszerű emberek. Lélekben rokonok vagyunk egymással, mert szívbéli vágyakozással és hittel készültünk erre a szép zarándoklatra, ami nagyszerűen sikerült. Pünkösd ünnepének üzenete felbecsülhetetlen, mert az ember nem tud élni Isten éltető Szentlelke nélkül. Kérjük kitartóan az Istent a 103. zsoltár szavaival: „Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk és újíts meg minket és általunk a föld színét.”

Talló Éva