A Liget újság egyik számában találkoztam egyszer ezekkel a kérdésekkel: Miért hívott meg Jézus? Mi a dolgom az egyházban és ezen belül a közösségben? Megérintett a kérdés és elgondolkodtatott. Valóban, mi Isten terve velem?
Tizenhárom évesen megkereszteltek, konfirmáltam, és sok év után Imre atya hatására kezdtem újra templomba járni: reformátusként a katolikus misékre (férjem katolikus vallású). Családunk kb. 8 évvel ezelőtt meghívást kapott az újszegedi családcsoportba, ahol engem is szívesen fogadtak. Olyan emberekre találtam, akikre mindig számíthatok. Elfogadnak, szeretnek, segítenek, tanácsot adnak. Emlékszem, amikor még a régi plébánián gyűltünk össze munka után fáradtan, kimerülten, Imre atya egy-egy jó szava sokszor új erűt öntött belém, megerősített abban a hitemben, hogy jó úton járok. Köszönettel tartozunk Tóthné Jutka néninek, aki játszott és vigyázott a gyerekekre, hogy mi nyugodtan beszélgethessünk, és csak egymásra figyeljünk. Jóleső érzés volt, hogy én is fontos vagyok, figyelnek rám, hiányolnak, ha nem tudok az összejövetelen részt venni, imádkoznak értem is.
A rendszeres együttlétek nem pusztán beszélgetések. Családunk életébe is beengedjük egymást, mert megbízunk a másikban: vendégeskedünk egymás otthonában, kirándulunk együtt, részt vállalunk kertrendezésben, takarításban, költöztetésnél segítünk, a lakásszenteléseket közösen ünnepeljük, rózsafüzért imádkozunk, és az egyházi ünnepeken is együtt tevékenykedünk.
Gyermekeink együtt játszanak, ismerkednek, remélem életre szóló barátságok is kialakulnak majd közöttük. Amióta az új plébánián találkozunk, a gyerekekkel Ivánszky Gábor játszik, amíg mi beszélgetünk. Az ő kiegyensúlyozott, szeretetteljes személyisége segítség minden szülőnek. Örömmel tölt el bennünket, köszönjük neki. Az idei ősztől kezdve tudatosabban építjük fel a csoport-alkalmakat. Belekezdtünk az Egyházmegye Családpasztorációs Irodájának az anyagába, mely 2013-ig kidolgozott vázlatokkal, játékokkal, szentírási helyekkel, teológiai magyarázatokkal segít bennünket. A 3 év 3 fő témája: megtérés, közösségépítés, misszió. Az első év első nagy témáját kezdtük feldolgozni, ami az önelfogadás. A témák feldolgozása során még közelebb kerülünk egymáshoz és Istenhez is, mélyül összetartozásunk, érezzük, hogy nem szabad Isten kezét elengednünk. Kéthetente péntek esténként nagyon várom ezeket az alkalmakat, mert feltöltődve, újult erővel, lelkileg gazdagodva térek haza. Úgy érzem, megtaláltam a helyem.
Hálás vagyok Istennek Imre és Flóri atyáért és az újszegedi katolikus közösségért. Remélem, egyszer méltó leszek rá!
Kredicsné Hegedüs Gyöngyi |